A pekingi palotakutya

A fajta eredete

Ez az érdekes, keleti származású kicsi kutya, aki sokáig uralkodók kedvence volt, napjainkban ugyanolyan népszerû, mint egykor a császári udvarban. Elragadó, bájos természetû, a szeretõ ragaszkodás, illetve szórakoztató bohóckodás sokaságát nyújtja gazdájának.
A Pekingi Palotakutyának, aki egy igazán "császári" kutya, olyan története van, ami nagyon régi idõkre nyúlik vissza, egyesek szerint Kr.e. 2000-ig. Századokon át a Pekingi, Kína templomaiban élt és a császár szokása volt, hogy kiválasztott innen négy kutyát, amelyek személyes "testőreivé" váltak. Ez a négy ebecske állami események alkalmával a császári menettel tartott, közülük kettő szabályos időközönként éles, fülsértő ugatással jelezte az uralkodó közeledtét, a másik kettő a császári palástot tartotta finoman a szájában. Ha valaki ellopta vagy kárt tett az egyik ilyen kutyában, arra halálbüntetést szabtak ki. Tenyésztésükre személyesen az uralkodó felügyelt. Ezek az ölebek mindenféle változatos és tarka színben pompáztak, hogy az ott divatos, bő ujjú, színes ruháik ujjaiban a ruhához éppen megfelelő színű ebet lehessen hordozni. Az ölebkultusz 1820-1850 között tetőzött Kínában. TZU-HSI özvegy császárnő volt a tevékenység fő irányítója és támogatója. Buddha szellemoroszlánjaival akarta ily módon rokonítni önmagát és kutyáit is. Tenyésztési követelményei közé tartozott, hogy a kutya viselje válla körül szőre formájában a méltóság duzzadó köpenyét és mellső lábai hajoljanak meg oly módon, hogy a kutya ne kívánhasson a császári palota környékéről elvándorolni, mert a csavargás méltatlan. Peking (1860) kifosztásakor a császár utasítására minden palotakutyát meg kellett ölni azért, hogy idegen kezekbe ne juthasson. Egy császári hercegnő azonban - bár önmagával végzett - a kutyáit megölni nem tudta.
Számtalan legenda létezik a Pekingi Palotakutya eredetével kapcsolatban. A legszínesebbek egyike az oroszlán és a selyemmajom románcáról szóló történet, miszerint egy napon az állatok hatalmas királya, az oroszlán a varázserdõben sétált, majd megállt egy tónál lepihenni és szomját oltani. Amint a tó széléhez lépett, meglátta egy gyönyörű kicsi selyemmajom tükörképét, aki egy közeli fa ágán ült. Hirtelen őrült szerelembe esett a tökéletes teremtménnyel, de némi gondolkodás után nagyon szomorú lett. Eszébe jutott, hogy milyen nagy és hatalmas ő, és milyen törékeny és gyenge a kicsi selyemmajom. De ahogy teltek a napok, csak a selyemmajom iránt érzett szerelmére tudott gondolni. A Tündér eljött az oroszlánhoz, és látva levertségét, megkérdezte, tud-e segíteni. Miután meghallgatta a történetet, meglengette a varázspálcáját, és az oroszlán olyan kicsivé változott, mint a csöppnyi selyemmajom. Ettõl a naptól kezdve képzeli magát a kicsi, majom-arcú pekingi palotakutya oroszlánnak, illetve innen ered a fejedelmi magatartás és bõséges sörény is.
Visszatérve a Pekingi származásának igazi történetéhez, azt találjuk, hogy a "Pekingi Palotakutya" nevet azoknak a hosszúszőrű kutyának adták, melyeknek simaszőrű rokonait kínai Pug dog-ként ismerjük. A  New Yorki Metropolitan Museum of Art-ban nagyon sok kínai porcelán látható, amelyeken találkozhatunk ilyen kutyákkal, illetve itt található egy "Oroszlánok" elnevezésű faragott kristály, amin egy Pekingi szuka látható két kölykével. Ezeknek a kutyáknak lógó fülük van, a farkuk a hátuk fölé hajlik, fejük masszív, arcorri részük rövid és bőséges sörénnyel rendelkeznek.
A Pekingi Palotakutyát Kínán kívül, Anglia ismerte el egy évszázaddal ezelõtt, az elsõ példányokat császári palotákból származó zsákmányként vitték az országba. 1860 októberében Dunne hadnagy négy kicsi Pekingit ajándékozott Viktória királynõnek, három ezek közül a Gordon herceg és Lord John Hay tulajdonában lévõ Goodwood kastélyba került (ezekre a kutyákra épült az angol Goodwood vonal), a negyedik, egy Looty nevű, barna-fehér szuka élete végéig a királynõ közelében élt. Ezt a kutyát meg is festette egy Landjeer nevű állatfestõ, mely kép a windsori Kastélyban látható ma is. A királynõ 1872-ben bekövetkezett halála után kitömték, és a londoni Természettudományi Múzeumban állították ki.

 Ezt követően roppant népszerű fajta lett, fõleg romantikus története és a királyi családnál aratott tetszése miatt. Óriási kereslet alakult ki a fajta iránt. 1900 elején aztán a fajta átkerült az Egyesült Államokba is, ahol szintén nagyon gyorsan felsorakozott a legnépszerűbb fajták közé. Az elsõ Pekingi palotakutya kiállítást New Yorkban rendezték meg a Plaza Hotel báltermében. Így lassanként a palotakutyák meghódították az egész világot.

A fajta fő tulajdonságai:

Szokatlan jellem és egyéniség. Ha úgy tartja kedve, akkor konok, makacs és önfejű a gazdájának sem engedelmeskedik mindaddig, míg saját elképzelését meg nem valósíthatja. Ilyenkor hiába hívjuk, nem figyel ránk, csak szimatol vagy megnéz valamit, de mind emellett a szemét le nem veszi a gazdájáról. Majd azután, mint aki jól végezte dolgát engedelmeskedik. Persze ez nem mindig van így, van, amikor azt is elmondhatjuk róla, hogy a legfegyelmezettebb kutya. Minden utasítást végrehajt, visszahozza az eldobott játékot. Nagyon szereti a kényelmet és a kényeztetést. Kifejezetten igényli a szerető foglalkozást, szereti, ha ölbe veszik, simogatják, becézgetik, amit viszonoz is macskaszerû törleszkedéssel, óriási prüszkölésekkel teli boldog hempergéssel és villámgyors farok csóválással. A legszeretetteljesebb viszony kialakulásának egyértelmû jellemzõje, ha kutyánk nevét kedves hangon ejtjük ki, mert akkor ő azonnal apró vakkantásokkal válaszol rá és tekintetével őrzi gazdáját. Ennek a szeretetviszonynak a kialakulása nagy létszám tartásakor is lehetséges. A palotakutya kedveli a zöldben való szabad mozgást, kertben való barangolást. A birodalmát rendszeresen ellenőrzi, felméri a változásokat és elvégzi a szükséges "jelöléseket". Képes nagy futásokra is de nyirkos, vizes időben inkább a lakásban tartózkodik. Nyáron nagy melegben megkeresi a számára legideálisabb hûvös helyet és csak alkonyatkor az idõ enyhültével bújik elõ rejtekhelyéről. Természetüket elemezve, roppant ellentmondásos egyedekkel lehet találkozni. Vannak egyedek, amelyek nagyon békések, szeretnek minden embert, és vannak olyan egyedek, amelyek nem viselik el az idegeneket. Ez valószínűsíthető, hogy a gazdától függ. Ezek a kutyák abban viszont egyeznek, hogy más kutyákkal szemben roppant harcias és félelmet nem ismerőként mutatkoznak be..
Bármilyen nagyságú és fajtájú kutyára rátámad, ilyenkor a gazdának kell résen lennie és azonnal ölbe kapnia, mielõtt elfajulna a dolog. Látni lehetett már pekingit kiállításon egy dog hátára felpattanni. Ha a gazda nem lett volna résen, el lehet képzelni a következményeket. Elsõ ránézésre ez az aránylag kicsi jószág valóban az oroszlán bátorságával rendelkezik. Az egykének, kedvencnek tartott példányok hörcsög módjára támadnak minden idegenre, sõt a gazdához a jelenlétükben nem is lehet közelíteni. Ha ébren vannak nagyon jó jelzőkutyák. Minden mozgást követnek és reagálnak rá. Ha alszanak ez nem így van. Valószínű, hogy a hangos horkolásuk elnyomja a környezet halk zajait.

Az ideális küllem:

A legideálisabb a középméretû kutya kb. 4-6 kg-os testsúllyal, alacsony lábakkal, az elülsõk görbültek. A hátulsók erõs csontúak és jól izmoltak. Az állkapocs széles, fogazata komplett, elöl 6-6 metszõfoggal. Zárt szájnál a fogazat nem látszódhat ki. Alsó fogsora egyenes ívû. Szemei barnák, nem kidülledtek. Orrnyílásai nagyok, amelyen jól levegõzik. Fejeteteje lapos, fülei magasan tûzöttek. Feje elõl nézetbõl téglalap alakú, sík vonalú, nem állhat ki sem az orra, sem az álla. Az orra körül felül teljes szõrkoszorú van, amelynek vonala sehol sem szakadhat meg. Teste tömör, rövid, semmiképpen nem hosszú. Szukáknál elnézhetõbb a kissé hosszabb törzsrész.. A nyújtottabb törzsben ideálisabb a magzatok elhelyezkedése és kifejlõdése. Fõleg több kölyök fogamzása esetén az ellés is könnyebb lefolyású. A túl rövid törzsû szukáknál elég gyakori a császármetszés, mert a kölykök zsúfoltsága miatt nem tudja megkezdeni az anya a világrahozatalukat.
A palotakutyáknak a szõre adja fajtája díszét. Bundája áll a tömör aljszõrbõl, ezt befedi a hosszú egyenesszálú fedõszõrzet, amely a nyakon sörényt alkot. A fedõszõrzet lehetõleg fedje be az egész kutyát, a hasánál is egyenletesen érjen le a földig.
A koronát a kutyára a minél hosszabb fül- és farokszõrzet teszi fel. Beállítva az ilyen kutya mutat a legpompázatosabban. Mozgása legyen guruló és szabad. A farkát mindig a hátán hordja, amelyen a szõr teljesen szétterül. Nem mutat a kutya, ha a farokszõre oldalra lógó. Mozgás közben a szõrnek a kutya körül lebegõ mozgást kell nyújtania. Ringben való körbejáratásnál igen fontos, fõleg a kanoknál, az állóképesség. A kutya több kör megtétele után sem fulladhat ki, nem fekhet le, mert ezek szervi bajokra utalnak, ami átöröklõdik az utódokra. Fontos még az ivarjelleg, tehát a kan ne legyen szukás, finom típusú és fordítva a szuka ne legyen kanos jellegû. Ha a legigényesebb mércét akarjuk felállítani, akkor nagyon fontos figyelni a minél erõsebb pigmentációra is. Ne feledjük végül, hogy a kutya ringben való elegáns megjelenéséért fele részben a ringdresszúra a felelõs. Ketrecbe elzárt, társaságba soha nem járó szuperszép kutya sosem lesz a kiállításokon határozott, elegáns mozgású és magabiztos viselkedésû.. A palotakutyánál elengedhetetlen a folytonos szõrápolás, ami az egész testen lévõ szõrzet nagyon aprólékos és kíméletes átkefélésével jár. Ezeknek a dolgoknak minden kelléke szakboltokban beszerezhetõ. Ne felejtkezzünk el a szemek, a fülek, a körmök és a bûzmirigy állandó karbantartásáról, tisztításáról sem. A védõoltások fontossága, a féregtelenítések, a hazai állomány felénél biztos, hogy nem bírnak megfelelõ jelentõséggel. Ne hanyagoljuk el. A pekingi palota kutya díszét, a szõrét a bolha teljesen lepusztítja, bõrekcémát okoz, ezen kívül a csípéskor egyik állatról a másikra átviszi a fertõzõbetegségeket is. Korszerû készítménnyel teljes bolha-és kullancsmentességet érhetünk el. Minden szempontból ápoljuk kutyánkat. Az ápolatlan állat mindenkiben visszatetszést kelt. Amikor egy tenyésztõ sok év munkájával, olyan almot hoz létre, amelyben több ígéretes kölyök is található, ez a tenyésztõnek nagy boldogság és nagyon jó érzés. De az ígéretes kutyákkal ápolatlanul, lepusztult szõrrel és neveletlenül találkozni a kiállításokon: az borzalmas.

A palotakutya tenyésztése:

Valószínû, hogy Magyarországon palotakutyát hobbi célból tartottak már az 1960-as évektõl. Ezeket általában Lengyelországból hozták. õk kis szõrûek voltak, kiálló orral, hosszú lábakkal. A palotakutya állomány a hetvenes évekig siralmas képet mutatott. A kiállított egyedek száma 2-5 db volt. Küllemük semmiben nem hasonlítható a mai állományhoz. A változás kora akkor következett, amikor egy pár lelkes és valami szebbet akaró tenyésztõ eddig soha nem látott szépségû kutyákat hozott be Magyarországra. Tulajdonképpen a ma látható legszebb egyedek õsei ezek a palotakutyák voltak, melyekhez a tenyésztésben még ma is visszanyúlnak. Ezek az import kutyák mai szemmel nézve is kiváló minõségûek voltak.
Itt feltétlen szólni kell néhai Kovács László (Hódmezõvásárhely) "Cso-Cso-Szán" Telekes Lajos és Lajosné (Szombathely) "Tündérföldi", Edelbacher Ferenc (Budapest) "Nemespataki", Haramia Jánosné (Szigetvár) "Csertõi" kenneleirõl, akik Jugoszláviából vásároltak horribilis összegekért kutyákat. Elõszõr Speharék "Munjave" kennelébõl, majd néhai Bach Stefan "Biserne Ogrlice" kennelébõl. Jugoszláviában ekkor már angol import kutyákkal tenyészettek az említett kennelek.
A Cso-Cso-Szán kennel Fen Liao Ranz Bilych Fjordu nevû kant, és a Jolly Od Munjave szukát vásárolta meg.
A "Tündérföldi" kennel a Jutta Od Munjave szukát, és a Zorro Od Munjave kant, a "Csertõi" kennel King Od Munjave kant, a "Nemespataki" kennel Mac The Knife of Chesfield kant, és a Dragulj Od Biserne Ogrlice kant választotta és hozta be az elsõk között hazánkba.
Az Edelbacher Ferenc által vásárolt Mac nevû, elõbb említett kan volt az elsõ angol import tenyésztésû és ICM eredménnyel is rendelkezõ pekingi palotakutya, amely Magyarországra került. Hogy az olvasónak némi fogalma legyen az árakról és az áldozathozatal nagyságáról, vegyük azt a konkrét példát, amikor Edelbacherék megvásárolták az angol kan kutyát. Fiatal házasok lévén, szorgalmasan gyûjtögettek szobabútorra. Már készültek érte menni, amikor vételre ajánlották ezt az angol kant. Edelbacher Ferenc a szobabútor árán megvette a palotakutyát.. Amikor a kutyával haza ment és kiderült, hogy a kutya egy "szobabútor", a felesége azonnal el akart válni tõle. Természetesen happy end lett a vége. Azóta is együtt kutyáznak jóban-rosszban. A "Nemespataki" kennel által tenyésztett kutyákkal nagyon sok magyar kiállításon lehetett találkozni szép sikerekkel.
A felsorolt kutyák után természetesen sorozatban érkeztek az országba- fõleg a "Munjave" és "Biserne Ogrlice"- jugoszláv kennelekbõl a kutyák. És megindult a nagybetüs TENYÉSZTÉS Magyarországon is.
A "Kismackó" kennelbe 1977-ben került az elsõ említésre méltó kutya, nevezetesen Tündérföldi Fruska. Vele kezdõdött a tenyésztés és a kiállítások látogatása is. Majd a Cliff Ciuska Perlá, a Cip-An Cree nevû csehszlovák kanok, 1985-ben Fourwinds Lyonel nevû amerikai kan, 1986-ban Angliból Setznam Adam of Lotusgrange kan kutya biztosította, hogy ebben a kennelben is kiváló példányai alakuljanak ki a fajtának.
Feltétlen említést érdemel a hazánk legjobb kennelei közé tartozó Pártl Rudolf tatabányai tenyésztõ "Brémai" kennele.
Több kutyát is vásárolt külföldrõl: melyek közül a Betty Mi-Vi-Si Fero, Od Biserne Ogrlice és Irrabi Ib of Bloody Blue, talán a legközismertebbek. A hazai tenyésztés történetében talán a legtöbb saját tenyésztésû gyõztes kutyát õ vezette fel ebben a fajtában.
Danásdi Józsefné "Sólyom Menti" kennele fõleg tenyésztéssel foglalkozott. Igen sok tenyészkutyát vásároltak tõle a palotakutyások. Az újabb pekingisek közül a kiállításokon a legtöbb palotakutyát a Bucsányi házaspár tulajdonában lévõ "Felsõ-Soroksári Sharmos" kennel mutatta be, többnyire gyõztes eredménnyel. Fero nevû kanjuk hosszú ideig verhetetlen volt, ami nem kis tenyésztési siker. Sajnos a mindig mosolygós és kedves férj halála óta nemigen hallani kutyáikról.
Néhai Kovács László még halála elõtt legeredményesebb kutyapárját Cso-Cso-Szán Mambót és Cs-Cso- Szán Oféliát is átadta tenyésztésre vonatkozó tanácsaival együtt Borzi Tibornak és családjának. Így, tehát a Cso-Cso-Szán kennel az õ halálával nem szûnt meg. Új kennel létesült kutyáiból "Ciráda" néven. 1993-ban a Budapesten megrendezett Európa kutya- kiállításon Ciráda Cecília Európa gyõztes lett, aminek apja Cso-Cso-Szán Mambó volt. Ez a gyõzelem meghatározó esemény volt a "Ciráda" kennel életében. Állományjavítás céljából behoztak az országba két német szukát és egy angol kant. Chang Mi Lei Lovely Dubarry, Bramblefields Eldora of Nosredna, Pascan Peregrine nevûeket. Kennelük az új kutyák tenyésztésbe vétele után jobb és értékesebb lett. Ezt sok gyõztes kiállítási eredménnyel bizonyították.
Az 1993-as Európa kiállítás után a Bana Éva tulajdonában lévõ "Szerencsefia" kennel megvásárolta Mai Ling Classic Peppermint Paddy nevû dán kant és Tania of Kings Dream nevû szukát. Azóta Paddy és utódai mindenhol ott voltak és vannak a kiállításokon, és mindent nyernek, amit csak lehet. A "Ciráda" és a "Szerencsfia" kennel összedolgozik a tenyésztésben, Angliába is elmennek, hogy tapasztalatokat szerezzenek. Külföldre is nevezik kutyáikat és gyõztes eredményekkel térnek haza.

Egyetlen régebbi kennelt indokolt még kiemelni: a Püski Anna nevén lévõ "Tibet Gyöngye" kennelt. Anna még leány korában kezdett el a fajtával foglalkozni. Tenyészállatait nagyon alaposan megválogatta. Szinte minden akkoriban jó kennelben megfordult. Szukáit a legjobb kanokhoz hordta fedeztetni. Nagyon sok szép palotakutyát tenyésztett. A Békés és Újkígyós környéki jó kutyák elterjedésében igen jelentõs tenyésztõi munkát végzett. Habár a sors szeszélye folytán a MEOE-tól semmilyen tenyésztõi elismerést nem kapott, de nem árt, ha tudjuk, hogy 1993-as Budapesten megrendezett Európa kutyakiállításon Európa Gyõztes címet nyert, Ciráda Cecília anyját Tibet Gyöngye Babát õ tenyésztette, sõt a nyílt osztály K. III helyezett apját Tibet Gyöngye Cirilt is. 20 kutyát vezettek fel ebben az osztályban. Anna férjhezmenetele után elköltözött, és férje hatására elõbb a mops, majd más fajta tenyésztéséhez fogtak, így nem tudta megtartani fajtahûségét a pekingi palotakutya iránt. Ezért nem tudott eljutni a mestertenyésztõi címig, amit egyébként a fajtatenyésztésben végzett munkája után késõbb biztos, hogy megkapott volna.
A felsorolt kenneleken kívül még természetesen számtalan jó és közepes kennel volt és van. Természetesen a fajta magyarországi népszerûsége sem volt elkerülhetõ, és ezzel a szaporítók hada kezdte ezt a fajtát is piacra dobni.

Magyarországon a pekingi palotakutya tenyésztése jó úton halad, és tenyésztõink áldozatos munkájának eredményeképpen létrejött egy teljesen új típusú palotakutya, amely mindinkább megfelel az ideális nemzetközi típusnak.

Remélhetõ, hogy nem csak külföldi tenyésztõk képesek elérni, hogy Magyarországi CACIB-on a legmagasabb címet pekingi palotakutya nyerje. Így volt ez néhány éve Prandi Paolo "Del Canto Alto" olasz kennelébõl felvezetett és így volt ez 2001. tavaszi Budapesti CACIB-on is amikor az Orosz kennelben Elena Artemenko asszony tulajdonában lévõ angol kutya amerikai bírónál a Best in Show címet kapta.

Készült: Fisher Gyuláné anyagainak, jegyzeteinek felhasználásával, melyért köszönetünket fejezzük ki. Forrásként felhasználtuk még Beverly Pisano Pekingese című könyvét.
Összeállította: MEOE Ázsiai és Törpekutya Klub

A hazai tenyésztés néhány érdekessége, mérföldköve:

Temesváron a fiatalon elhunyt Borbély Kovács Mária "Iris" nevű kennelét teljes egészében a "Tündérföldi" kennelre hagyományozta, közel 20 nagyon értékes és szép kutyához jutott Magyarország. A romániai állományról és tenyésztésről Máriának nagyon rossz véleménye volt. Ezért ragaszkodott ahhoz, hogy a kutyák olyan országba kerüljenek, ahol értékelik és komolyan foglalkoznak a fajtával. Így kerültek hazánkba 1980 körül ezek a kutyák. Mária az utolsó napjaiban is csak a kennelében lévő kutyák elhelyezésével foglalkozott. Beszélni már nem is tudott, csak suttogva kérdezgette, hogy megjöttek-e már a magyarok a kutyákért? A kutyák bekerültek az ő kívánságára az országba. Természetesen vérfrissítés céljából azonnal vásárolt egy pár kennel belőlük.
A legszebb kettõt Iris Ingrídet és Iris Hieronimust párban megtartották az öröklők, ezek nagyon szép utódokat adtak kennelüknek.
Egyértelműen kimondható hogy hazai tenyésztés iránymutatója néhai Kovács László volt. Ha belenézünk a jó törzskönyvekbe, nincs olyan kennel, ahol nem olvasható a Cso-Cso-Szán név. Akinek volt Cso-Cso-Szán kutyája az büszke volt rá, a tenyésztésben nyugodtan lehetett építkezni rájuk. Nem voltak átlagkutyái, bizonyos fazonra és típusra tenyésztett, ami felejthetetlen. De nem is lehet még elfelejteni, mivel ma is élnek ebben a kennelben született kutyák. Laci bácsinak, aki az első aranykoszorús mestertenyésztője volt ennek a fajtának, óriási szakmai tudása volt. Több évtizedes más élőlényeken végzett örökléstani tanulmányokkal és gyakorlattal rendelkezett. A hódmezővásárhelyi lapokban cikkei is jelentek meg ezekben a témákban. Ő az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás és egyben a kutyák világkiállítása elõtt már 5-6 évvel pekingizett, Krakkóban vett lengyel kutyákkal. Ezek még a régi típusú orros és keskeny állkapcsú, de jó szőrű egyedek voltak. Az 1971-es világkiállításon látottak hatására váltott típust és teremtette meg a hazai állomány alapját a már megnevezett jugoszláv, osztrák és müncheni szülők kölykeivel. Az első új típusú alom három kan mind HPJ-t nyert, majd nyílt osztályban a budapesti CACIB kutyakiállításon szintén felvezették őket, és Cacib, Res Cacib K.III eredménnyel végeztek a menõ külföldiek előtt, amire eddig példa még nem volt.
Óriási sikert aratott a "Nemespataki" kennel által vásárolt Draguljod Biserne Ogrlice nevű kankutyája, ekkor még a lóversenypályán tartott kiállításokon. Ez a kutya aránylag kis méretű, fekete színű, nagyon arányos testű, szenzációs mozgású volt, legyőzni nem lehetett. Annyira elismert lett ez a palotakutya, hogy a legjobb kutya címet is "megkapta". Az előbb említett néhai Kovács László evvel a kutyával fedeztette Betty nevű szukáját, amely egy ezüstszínű, gyönyörű kutya volt. Ebből a párosításból született Gésa nevű kutyája, amely mindent megnyert, amit csak lehetett. Mondták is annak idején apja nyomdokaiba lépett. Draguljod neve méltán ékesítette a Magyarországon tenyésztett palotakutyák származási lapját, fedezéseinek száma száz körül lehetett. Köszönet tenyésztőjének a jugoszláv néhai Bach Stefannak, akitől Magyarországra a legtöbb palotakutyát importálták annak idején a magyar pekingisek.

forrás: MEOE-ÁTK